A háború előtti időkben községünkben túlnyomórészt nemzetiségek éltek. Ezeknek a nemzetiségeknek igen színesek voltak az ünnepekkel kapcsolatos hagyományaik. Ezek közé tartozott a farsangi időszak is. Az egész évi nehéz munka után, úgy lazán kikapcsolódtak az emberek, fánkot sütöttek, báloztak. Szombatonként szépen kiöltözött párok látogatták a báltermeket. Volt nősemberbál, párosbál, iparosbál, legénybál, tűzoltóbál, vadászbál. Ha rövid volt a farsangi időszak, úgy a kevésbé szép lányok is elkeltek. De ha hosszú volt, úgy ráértek válogatni a legények.
A farsang utolsó napjai voltak a legvidámabbak. Már hétfőtől készítették ruháikat a lányok, mosták, keményítették az alsószoknyákat. Vasaltak. Községünkben a népviselet színes és szép volt. Vasárnap litánia után rácsaptak’ a zenészek a nagydobra és eljátszották az első ’MARS-ot’. Özönlött a nép a bálterembe! Nálunk szlovákoknál a Krajcsirik vendéglőbe. A táncteremben körben, fenntartott padok voltak a mamáknak és nagymamáknak. Onnan gyönyörködtek az ifjúságban. A lányok közben álltak karonfogva és énekeltek a táncok közötti időben. A szlovákok nagyon szerettek és szeretnek énekelni. Rengeteg szép ének maradt ránk elődeinktől. Úgy tartották, hogy az ember kiénekelheti örömét, bánatát, legszebb érzéseit és így megkönnyebbül. Ez átsegíti őket a nehezebb időszakokon is. A mulatság rövid pihenőkkel, három napig tartott. A legvidámabb nap a KEDD volt. A legények délelőtt gyülekeztek és elindultak a lányos házak felé. Ezt ’Héjnomnak’ hívták. Amiért egész évben megtáncoltatták a lányokat "fizetség", ajándék járt nekik. Egy pár kolbász, szalonna, ahol két-három nagylány volt, ott tyúkot is kaptak. Mikor mindezt összegyűjtötték, a kocsmárosné megfőzte nekik. Mire megvacsoráztak, a zenekar is a helyén volt. Kezdődhetett hát a túláradó jókedv. Éjjel 11 órakor a zenekar egy utolsó indulót játszott és elkezdődött a FARSANG TEMETÉSE. A 'Legények' behoztak egy nagy disznóforrázó teknőt és letették a táncterem közepébe. Ekkor síri csend lett és megjelent a 'Halál' ijesztő maskarában. Kaszával a vállán, körbejárt a teremben. Keresett valakit, vagyis a ’Farsang Palit’. Mikor észrevette, elkapta a kaszával. Szegény 'Farsangnak' a nagyteknőbe kellett feküdni. Aztán megérkezett egy papnak öltözött jó humorú legény és elkezdődött a "szertartás". A 'Pap' viccesen a 'Farsang' fejére olvasta minden "bűnét". Sokszor pajzán szövegek is elhangzottak (de mentségként, csak felnőttek voltak a teremben). A nők siratták szegény ’Farsang Palit’, mert attól féltek, ha eltemetik, sosem lesz többé farsang, vége a jókedvnek. De a szertartás végén a 'Halál’ kiugrott a teknőből és elszaladt. Volt nagy öröm, taps és jókedv éjfélig, amikor mindenki, reménnyel telt szívvel tért nyugovóra. Mert igaz, hogy kezdődik a böjt, a lemondások ideje – elődeink ezt szigorúan betartották –, de megmaradt a remény, hogy jövőre is bálozhatunk. Lesz farsang, jókedv és mulatság.
A farsang utolsó napjai voltak a legvidámabbak. Már hétfőtől készítették ruháikat a lányok, mosták, keményítették az alsószoknyákat. Vasaltak. Községünkben a népviselet színes és szép volt. Vasárnap litánia után rácsaptak’ a zenészek a nagydobra és eljátszották az első ’MARS-ot’. Özönlött a nép a bálterembe! Nálunk szlovákoknál a Krajcsirik vendéglőbe. A táncteremben körben, fenntartott padok voltak a mamáknak és nagymamáknak. Onnan gyönyörködtek az ifjúságban. A lányok közben álltak karonfogva és énekeltek a táncok közötti időben. A szlovákok nagyon szerettek és szeretnek énekelni. Rengeteg szép ének maradt ránk elődeinktől. Úgy tartották, hogy az ember kiénekelheti örömét, bánatát, legszebb érzéseit és így megkönnyebbül. Ez átsegíti őket a nehezebb időszakokon is. A mulatság rövid pihenőkkel, három napig tartott. A legvidámabb nap a KEDD volt. A legények délelőtt gyülekeztek és elindultak a lányos házak felé. Ezt ’Héjnomnak’ hívták. Amiért egész évben megtáncoltatták a lányokat "fizetség", ajándék járt nekik. Egy pár kolbász, szalonna, ahol két-három nagylány volt, ott tyúkot is kaptak. Mikor mindezt összegyűjtötték, a kocsmárosné megfőzte nekik. Mire megvacsoráztak, a zenekar is a helyén volt. Kezdődhetett hát a túláradó jókedv. Éjjel 11 órakor a zenekar egy utolsó indulót játszott és elkezdődött a FARSANG TEMETÉSE. A 'Legények' behoztak egy nagy disznóforrázó teknőt és letették a táncterem közepébe. Ekkor síri csend lett és megjelent a 'Halál' ijesztő maskarában. Kaszával a vállán, körbejárt a teremben. Keresett valakit, vagyis a ’Farsang Palit’. Mikor észrevette, elkapta a kaszával. Szegény 'Farsangnak' a nagyteknőbe kellett feküdni. Aztán megérkezett egy papnak öltözött jó humorú legény és elkezdődött a "szertartás". A 'Pap' viccesen a 'Farsang' fejére olvasta minden "bűnét". Sokszor pajzán szövegek is elhangzottak (de mentségként, csak felnőttek voltak a teremben). A nők siratták szegény ’Farsang Palit’, mert attól féltek, ha eltemetik, sosem lesz többé farsang, vége a jókedvnek. De a szertartás végén a 'Halál’ kiugrott a teknőből és elszaladt. Volt nagy öröm, taps és jókedv éjfélig, amikor mindenki, reménnyel telt szívvel tért nyugovóra. Mert igaz, hogy kezdődik a böjt, a lemondások ideje – elődeink ezt szigorúan betartották –, de megmaradt a remény, hogy jövőre is bálozhatunk. Lesz farsang, jókedv és mulatság.
Hagyományőrzés, és népszokások
(Karsai Mihály - Medgyesegyháza történetéből)
A népszokások egy közösségi magatartás és cselekvésmód, olyan viselkedési mód, melynek a közösség tagjai alávetik magukat, mert megfelel az élő kulturális hagyományoknak. A népszokások egyszerre illemtan, erkölcsi kódex, íratlan törvény, művészet, költészet, színjátszás, mitosz és mágia. A vallásos hit konzerválja a néphitet is. A vallásosságban élő ember, aki az örökkévalóságot hirdeti, a változatlanságot, az tiszteli a hagyományokat. Ezért élnek sokáig a hagyományok, szokások ott, ahol erős a vallási kötődés. A néphit legtovább, az egyszerű emberek körében él, akik nap mind nap gyakorolják a hagyományokat, és a szokásokat.
A szlovák ünnepek, természetesen a helyi körülményeknek megfelelően, némi változáson mentek kereszrtül, ami számottevően nem befolyásolta a hagyományaikat. A jelentős ünnepeik:
Tavaszi ünnepek
Gergely napja(Gregor)
A régi Gregorián naptár szerint az első tavaszi nap,március 12.Ezen a napon a tanítókat köszöntötték a gyerekek. A szülők egy tányérra mákot ( mak) és tojást (vajce) vagy babot (pasuľa) tettek és rá tojásokat, s ezt küldték a tanítónak A gazdagabbak tyúkot, kolbászt, szalonnát, tejfelt, túrót is küldtek. Ezen a napon nem volt tanulás, meséltek, játszottak. A tanító a legjobb tanulókkal vitette haza az ajándékokat. Érdekes,hogy ez a szokás a felvidéki magyaroknál is honos volt, az Ipoly mentén.
Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepe. (Zvest Marie)
Ez a szokás a magyar katolikusoktól lett átvéve. Az egyház tanítása szerint Jézus fogantatásának nap-ja, március 25. Ilyenkor szokták oltani a gyümölcsfákat, ezen a napon az élet könnyebben sarjad, tartja a hiedelem.
Fekete vasárnap (Smrtne nedele)
Ez két héttel húsvét előtt van Jézus megfeszítésének előjele. Ez a nap, kevésbbé volt elterjedt, mint a felvidéki szlovákoknál, mint az u.n. kismenyecskejárás, a tél temetése, a tavaszvaras szokása.
Virágvasárnap (Kvetna nedeľa)
Az egyházi magyarázat, hogy Jézus előtt szórták az utat virágokkal, lombokkal. Az volt a népi szokás,hogy ezen a napon kellett vetni a nyári virágmagvakat,mint például a violát (fialka),szegfűt (klince) Sok éves tapasztalat alapján jöttek rá,hogy ilyenkor a legjobb az időjárás,a talaj a virágmagok vetésére.
Nagyhét (veľky tižden)
Ez a hét a megtisztulás hete. Ekkor mindenki a háza tájékát hozta rendbe. A házat kimeszelték, az udvart rendbe tették,takarítottak,mostak.
Nagypéntek (veľky piatok) volt a nagyhét legjelentősebb napja. Ezen a napon bőjtöt tartottak az első csillag feljöttéig. A böjt abban különbözött másoktól, hogy nem az egész család bőjtölt, hanem valaki az egész család nevében. Nem ettek húsfélét, zsíros ételeket sem ehettek. Megvajazott száraz tésztát (haluske) és pattogatott kukoricát ettek (pukana kukuric). Szárított gyümölcsöket is ettek, amit a meleg nyári, ill.őszi napokon készítettek el, széles kosarakban összevágott gyümölcsszeletek aszalodtak a napon. Ezt a magyarok bagolytüdőnek nevezték. Éjfélkor megnézték a csillagokat. Ha sok csillag volt az égen, akkor sok görögdinnye lesz (gerege). Ha, kevés csillag látszott, a dinnyetermés rossznak ígérkezett. A szlovák savanyított dinnye messze földön híres volt. Az 1 kg nagyságú dinnyéket sós, ecetes, timsós, szőlő és meggylevelet is tartalmazó lében savanyították. Például, a töltöttkáposzta készítésénél is szőlőleveleket használtak savanyításra is, meg abba is töltöttek. A dinnyéket egy hordóba tették, és az elkészített páclével felöntötték. A fogyasztás kb.egy hónap mulva történt.
Nagypénteken az asszonyok nem végezhettek nagy munkát, nem mostak, nem sütöttek, de a sütéshez való anyagokat a gyerekek készíthették, pl.dió törése, mák törése. Este, vagy kora délután mézbe mártott dióbelet ettek. E napon a férfiak sem dolgozhattak kint határban, csak otthon a ház körül. Napfelkeltéig a ház apraja-nagyja megfürdött, még az állatokat is lemosták.
A lovakat, teheneket, disznókat. A mosdás után a lányoknak a fűzfák alatt kellett megfésülködniök, hogy jól menjenek férjhez. A házat jól körbe kellett seperni,hogy ne legyenek békák (zaba).és a tanya vagy ház körül többször is körbe szaladtak,hogy elriasszák a vakondokokat (krtica) Nagypénteken szokták a disznókat is ivartalanítani.
Húsvét (vel'kánoc)
Az ünnep első napján mindenki a templomba ment. A háború előtt mindenki a szlovák nyelvű Istentiszteletet kereste fel, 1945 után volt magyar nyelvű és volt szlovák nyelvű Istentisztelet is (féltízkor volt a magyar, féltizenegykor, a szlovák nyelvű. Este, nagy bál volt a szövetkezeti nagykocsmában. A bálból a lányos anyák, éjfél körül már siettek haza, mert másnap, locsolkodás volt, s a locsolók már kora hajnalban, ahogy világosodott, elindultak. Ez a locsolás is a megtisztulást jelentette, mert előbb nem kölnivel, hanem kútvízzel locsoltak. Kicsalták a lányt a kúthoz, és a frissen felhúzott vízzel öntötték le. Ez sok esetben meghüléshez vezetett, nem egyszer komoly betegség lett a vége. Később a kútvizet csak jelképesen használták, lassan felváltotta a kölnivíz. A locsolóknak verset is kellett mondaniuk, majd a locsolót hellyel kínálták, és főtt kolbásszal, sonkával, tojással, kaláccsal, itallal kínálták A kisebb gyerekek piros tojást is kaptak, ill. pénzt. A komoly udvarló, vagy vőlegényjelölt egy szál jácintot is kapott a lánytól.
Április elseje (prvy april)
Ez a nap a tréfálkozás napja volt. Ilyenkor azokat tréfálták meg, akik nem tudtak szlovákul. Vagy a béresgyereket,vagy valaki jóismerőst,aki nem sértődött meg a tréfán.Egyik ilyen tréfa volt a "tu spi" mag. A gyereket össze-vissza küldözgették ezért a magért, s amikor már jól kifutotta magát, megmondták neki mit jelent magyarul (itt alszik).
Ezen aztán jót nevettek, még a béres is. Ilyen, és ehhez hasonló tréfákat eszeltek ki, amiken aztán jókat nevettek.
Szent György nap (Juraj)
Április 24-e a kukoricavetés ideje. Az volt a sok éves tapasztalatban, hogy, ha ezen a napon vetik a kukoricát, akkor jó termés lesz, s ettől kezdve jóidő lesz Ez a szokás megmaradt a későbbiekben is úgy, hogy ilyenkor teszik a szabad földbe a paprika palántákat. Ilyenkor már olyan jó az idő, hogy az özvegyasszony ekéje is kimegy már szántani, szlovákul: Vdovycyn pluh taide tavo orat'. A Szent György napján fogott vakond lábát levágták, megszárították és eltették. Ez jó orvosság volt kelés ellen.
A keléseket ezzel a vakondlábbal gyorsan háromszor kellett keresztben megsimogatnai, lehetőleg napfelkelte előtt, hogy elmuljon. György napkor hajtották ki a legelőre az állatokat is, s egészen Márton napig voltak kint. A komenciós cselédek György és Mihály napkor cserélhettek gazdát.
Május egy (prvy maj)
Május elsején a legények kora reggel májusfát állítottak fel annak a lánynak a házához,vagy a háza elé,akinek udvaroltak.
Aki kapta ezt a feldíszített fát, annak nem volt szabad tudni, hogy ki állította. A bokrétás, felszalagozott fán kendők, és étel,ital is volt.
A magyaroknál is volt ilyen szokás, a májusfát körültáncolták. Ez a szokás úgy módosult, hogy májusfát állítottak fel az épülő házaknál, amikor a falakat felhúzták. (Ez ma is szokás) Tótkomlósi szlovák falverő brigád járta a környéket,s ők mindig ezt a májusfát készítették el.
Zsófia napja (Sofia, Zofka) május 15.
Ez a szokás nem olyan régi a medgyesi szlovákoknál, hiszen ezen a napon szokták a kendert és a lent elvetni,s ezek az ipari növények később honosodtak meg Medgyesegyházán,mert csak a búza,kukorica volt először honos növény .(Az Ottlaka határán lévő un.Rókató volt kenderáztató hely. Ide jártak ki az iskolások kirándulni még 1970-ben is. A vízben csibor és csíkbogarak voltak)
Orbán napja (Urbán) május 25.
Ez az utolsó fagyosszent,Szervác,Pongrác és Bonifác után. A késői fagy sok kárt tehet a termésben,a gyümölcsösben. Ilyenkor a gyümölcsfák alatt füstölni szoktak, hogy a fagy ne tegyen kárt.
Áldozócsütörtök (Stupenia)
Pünkösd előtt van 10 nappal, ez az ünnep a katolikus magyarok ünnepe volt. Az egyház tanítása szerint ez a nap volt Jézus mennybemenetelének napja. A szlovák hiedelmek szerint ezen a napon nem volt szabad mosni, és általában dolgozni sem.
Pünkösd (Turice)
Az egyház ünnepe volt. Délelőtt, mindenki a templomba ment, este általában pünkösdi bál szokott lenni, ahol megválasztották a pünkösdi királyt és királylányt, vagyis a legszebb párt. Ezen a napon szokták a pásztorok kapni a sugárpénzt, az állatok legeltetéséért. A sugár nem más, mint az ostor végén lévő lószőrből sodort kétágú fonadék. Ennek a használatáért, a kopásáért kapták a sugárpénzt, mint tiszteletdíjat, jelképes összeget. Pünkösd napján szedték a gyógynövényeket is.
Nyári ünnepek
A nyári ünnepek köréhez szinte csak az időjárással kapcsolatos hiedelmek, szokások tartoznak.
Medárd (Medard) junius 8.
A hiedelem azt mondja erről a napról,ha "Medárd napján, ha esik,40 napig fog esni az eső " Ez nem csak a magyaroknál volt érvényben,a szlovákoknál is :Na Medarda az dal pada,za s tricať dni bude padať. Versben is szól a rigmus. Medárd napján, hogy ha esik,40 napig mindig esik.
Péter Pál napja (Petra,Pavla) junius 29.
Ezen a napon szakad meg a búza gyökere, szlovákul: žitku korene potrhaju. Az a hiedelem, hogy Péter-Pál napkor a búza gyökere elszakad a földtől, a búza tovább nem nő, csak a mag fejlődik, kezd beindulni az érés. Az aratást lehet megkezdeni.
Vid napja (Vyd) június 15.
A hiedelem szerint, ha Vid napján esik az eső, vékony lesz az árpa,kevés a búza.Szlovákul ez igy hangzik:Na Vyda az pada daz,tak je jačmen tenki,malo Žita.
Jakab és Anna napja (Jakob i Anča) július 25-26
Ez is az időjárás jóslásával kapcsolatos hiedelem, ha szél van Jakab napon a keresztek alá f ú j,f elborítja azokat,akkor másnap Anna napján esik az eső. Szlovákul Jakob hliada Anču po kržy, Anča ho namorí (Jakab keresi Annát a keresztek alatt,Anna bevizezi őt)
Lőrinc nap (Laurinecz) augusztus 10.
Lőrinc nap a dinnyeszezon végét jelenti. Lőrinc megfogja a dinnyét, szlovákul:Laurinecz podchiti dine.
István király napja (Den Štefana kraľa) augusztus 20.
Ez a nap egyházi és állami ünnep is volt A szlovák nyelvben "Prvy uhorsky kraľ bol Štefan " (Az első magyar király volt István.Uhorsky az akkori Magyarországot jelentette,a mai Magyarország neve Maďarsko) Ez a nap az alkotmány napja volt,az új kenyér ünnepe,István koronázásának napja,s ekkor adtak hálát a kenyérgabona betakarításának.
Őszi ünnepek
Az őszi ünnepekek köréhez is csak az időjárás jóslásával kapcsolatos hiedelmek, illetve a gazdasági év befejezésével kapcsolatos hiedelmek tartoznak.
Mihály napja (Michala) szeptember 29.
Ezen a napon kezdték meg a kukoricatörést.E nap hajnalán volt ajánlatos szedni a "klokoč"-ot.Ez a hólyagfának a magja (Staphyea pinnata) kerek,fényes,sötétbarna színű.Varázserőt tulajdonítottak neki A magokat egy kis vászonzsacskóba tették, a zsacskót a nyakukba akasztották,vagy a magokat bevarrták a ruhájukba. A hiedelem szerintm a magok hordása szerencsét jelent. A lányok azért hordták, hogy jól menjenek férjhez. Ha valaki jó vásárokat tudott csinálni, ha a piacon mindent el tudott adni, arra azt mondták, ennek is van klokocs magja, s ez hozza neki a szerencsét. Szlovákul mondva: Aj tato má klokoc, má sťastia. Ilyen fa Medgyesen Gyucháéknak volt, a magot Nagyváradról szerezték be.
Mihály napkor volt a búcsú is, mert Szent Mihályról nevezték el a rom.kat.egyházat.
Mindszent napja (Vsech svatych) november 1.
Ez a szokás szinte mindenütt érvényben van, eredete a keltákig vezethető vissza. Ezen a napon a rokonok kimennek a temetőbe, rendbe teszik a sírokat, virágokkal díszítenek. A katolikusoktól átvették a gyertyagyújtást a megholtak tiszteletére. A régi sírokon csak szlovák nyelvűek a feliratok, többnyire gót betűkkel, majd áttértek a latin betűs írásra, ma már magyarul vannak kiírva a szövegek.
Márton napja (Marci) november 11.
Ezen a napon hajtották be a legelőről az állatokat, ez a nap volt a gazdasági év befejezésének a napja. A Márton napján levágott liba mellcsontjából tudták megjósolni, hogy milyen hideg lesz a tél.Ha a csont fehér volt,ahkkor só hó,kemény tél ígérkezett.E naptól kezdve a gazdák nem mentek ki a földjükre.
Katalin napja (Katalina) november 25.
Az a mondás járja, ha Katalin napkor a kacsa sárban totyog, karácsonykor a jégen lesz.Szlovákul igy hangzik e mondás: Az, na Katalina kačka na blate,na Kracune na liade.Ennek van magyar megfelelője is:Ha Katalin tocsog,Karácsony kopog.
András naphoz (Ondrej) nem fűződik esemény, mint más vidékeken a szlovákoknál. Talán azért, mert ez a nap nem volt annyira fontos, mint az előtte lévő és utána következő napok, mint a Luca nap és a Karácsony.
Téli ünnepek
A téli ünnepek hiedelmei, szokásai egyik legfontosabb részét képezik a hagyományoknak.
Luca napja (Luca) december 13.
Ez a nap az év legbabonásabb napja. Igen sok babonás szokás és hiedelem tartozik ehhez a naphoz. Ezen a napon készült a Luca széke. Ennek a széknek karácsonyig kellett elkészülnie. Mikor kész lett, karácsony szent estéjén kivitték a keresztútra, ott ráültek,és meglátták a boszorkányokat. Így tudták meg ki a boszorkány a faluban, kitől kell tartani. Luca napjától karácsonyig terjedő napokból lehetett megállapítani azt, hogy milyen lesz a következő évben az időjárás.
Luca napján nem volt szabad varrni, hogy a tyúkok fenekét be ne varrják,mert akkor nem fognak tojni Az asszonyoknak egész nap ülniük kellett,és vagy tollat fosztottak,vagy rongyokat hasogattak csíkokra rongy-pokrócnak,hogy a tyúkok is jól üljenek, és jól tojjanak. Nem szerettek pénzt kiadni ezen a napon, kölcsönt sem volt szabad adni, mert akkor kiadják a szerencséjüket is. Meg is haragudtak arra, ha ezen a napon kért kölcsönt. Ilyenkor a női vendéget nem látták szívesen, csak a férfi vendéget.
Luca napján este a gyerekek (a fiúk és a legények) a következő jókívánságokkal járták az ismerősöket, rokonokat:
Doniesol som vam ocieľku,
žebi sa vam hrnce meske na hubyle,
Krave dobre telüe. svine dobre prasyle
Sliepke dobre niesle.
Keľko máte na mure tanierou,
Teľko vasej djoki frajerou,
Keľko mate rucnike strapcov,
Teľko vašej djoki pytacov,
Keľko mate v lese kolov,
Teľko vašim synom volov.
Fordítás:
Acélt hoztam maguknak,
Hogy a fazekaik, táljaik ne törjenek,
Tehenek jól éljenek, disznók jól fialjanak,
A tyúkjaik jól tojjanak.
Ahány tányérjuk van a falon,
Annyi szeretője legyen a lányuknak,
Ahány rojt van a kendőjükön,
Annyi kérője legyen a lányuknak,
Ahány léc van a kerítésükben,
Annyi ökre legyen a fiuknak.
Ezeknek a jókívánságoknak tréfásabb, csúfolódóbb formája is van:
Keľko mate na vysne pychl'acov,
Teľko vašej djoki pitačov!
Fordítása:
Ahány tüske van a meggyfán,
Annyi kérője legyen a lányuknak!
(a meggyfán tudniillik nincs tüske)
Eleinte a legények vittek magukkal acéldarabot is,később már ez elmaradt,csak a verseket mondták A versmondás,köszöntő végén kaptak diót,almát,a kisebbek pénzt A nagyobb legények természetesen ahhoz a lányhoz mentek,akinek udvaroltak. Ezeket a vicces, pajzánkodó kívánságokat lányoknak nem volt szabad mondani. Ezek a tréfás mondókák a termékenységre, szaporodásra szólítottak fel. Ha valamelyik lány megpróbálta volna ezt a köszöntést, elzavarták volna, hogy neked nincs acélod, mit akarsz?
Szlovákul: Ty ne maš ocielku!
A szlovákoknál az egész Luca napot a termékenység ünnepének lehet nevezni. A jókívánságok is erre utalnak,s ezen a napon kellett piszkavassal a cselédeknek megpiszkálni a tyúkokat,hogy jobban tojjanak..Ezért tépték a tollat is,hasították a rongyot.
Karácsony (Kračum) december 24-25-26.
A szent este volt a család legnagyobb ünnepe. Ezen az estén megterítették az asztalt az ünnepi vacsorához. Az egész család az asztal körül ült, vacsora közben senkinek sem volt szabad felállnia, mert ha ugrál, akkor a kotlók is ugrálni fognak.
Minden ételt egyszerre hoztak az asztalhoz, hogy bőségesen éljenek. Az első falatot mindenből az asztalra tették, a kis Jézus számára.
A vacsora káposztaleves volt, főtt kolbásszal, kolbász, hurka, diós, mákos, túróstekercs. Szlovákul: orechovnika, makovnika, tvarohovnika, jablko (alma) oreche (dió).
Vacsora előtt megettek egy gerezd fokhagymát (cesnok) hogy erősek és egészségesek legyenek.
Vacsora előtt és után imádkoztak, énekeltek.
Leszedték az edényeket az asztalról, de a csontokat, morzsákat, dióhéjat csak reggel szedték össze.
Ezeket kiszárították, egy zacskóba helyezték, mert ennek varázsereje volt (kracunie omrvynke)
Ezeknek a karácsonyi morzsáknak nagy varázserőt tulajdonítottak. Ha, például a tehén tőgye begyulladt, akkor ezekkel a morzsákkal kellett kilenc piros csutkán dörzsölni, ill. gőzölni. (Érdekes itt megjegyezni, hogy a kilences szám és a piros szín a cigány hiedelmekben is szerepel.)
Ha a kisgyerek feje ótvaros volt, karácsonyi dió héján kellett gőzölni.
Ha a gazdasszony nem tudott szép kenyereket sütni, akkor a teknőt, a szakajtót kellett befüstölni ezekkel a morzsákkal.
Karácsonyeste diót is ettek. Akinek rossz dió jutott, az a hiedelem szerint, meghal még abban az évben, vagy nagyon beteg lesz.
S amikor az almát kettévágták, elvágta a magját is, az is azt jelentette, hogy hamarosan meghal az illető.
Olyan szokás is volt, hogy a nagyanya annyi szeletre vágta az almát, ahányan voltak az asztalnál karácsonyeste.
Ha, valaki eltévelyedik, ne felejtse el kivel ült az asztalnál karácsonykor, és akkor vissza fog térni a helyes útra.(vagyis visszatér a családjához) (Természetesen nem mindenki hitt ezekben a babonákban, hiszen ha valaki nem halt meg, akkor már nem volt igaz a mondás.)
Luca napjától a szemetet nem volt szabad kihordani a házból, egészen a karácsonyi szentestéig, amikor az első csillag fel nem jön. Addig az ágy alá, vagy valamelyik sarokba seperték össze, hogy ne hordják ki a szerencséjüket. Éjfélkor megnézték a csillagokat.
Ha sok csillag volt az égen, sok búzakereszt, sok gabonatermés lesz.(Egy búzakereszt 18 kévéből állt.)
Az is szokás volt, hogy szenteste egy edényben az asztal alá gabonakeveréket tettek.
Altalában szakajtóban. A keverékben búza, árpa, kukorica stb. keverék volt és ráolvastak:
Keľko kuto, teľko zrnko,
Keľko zrnko.teľko vajko,
Keľko vajko, teľko kurko!
Fordítása:
Ahány sarok, annyi mag legyen,
Ahány mag, annyi tojás legyen,
Ahány tojás, annyi csirke legyen!
Egy régi gerendás házban sok sarok volt valamikor. Aztán ebből a gabonakeverékből etették január 6-ig, vízkeresztig a tyúkokat, hogy jól tojjanak. Néhány helyen ezt a keveréket az abroncsba (obruc) szórták, hogy az állatok között összetartás legyen.
Karácsonyeste a gyerekek bejárták a rokonokat, ismerősöket, a tanítókat, szomszédokat, énekeltek és verset mondtak. Néhány ilyen vers és ének:
Tento krásny svjatok,
Co že nam vam ja dať
Takým ze sa darom ?
Vam dnes preukjazať
Ach veď ja nič nimam
Len srdiečko moja.
Ato vam vynšujem,
Dneska toto dvoje ,
Žite zdravý sťasni
Ďakujte časnosti
A majte som na
Vždy najviac radosti.
Fordítás:
Ezen a szép ünnepen,
Mit adhatok maguknak
Ajándékba?
Maguknak ma megmutatom,
Hogy semmim sincsen,
Csak a kis szívem.
Ezért kívánom maguknak,
Ma mind e kettőt,
Éljenek egészségben, szerencsében,
Köszönjék idejében,
És legyen bennem
Mindig örömük.
Az ajándékot aztán versben is kérték:
Ja som malá nizka,
Tak ma zovu Zuzka,
Zasmejem sa eche-che
Dajte ze mi oreche !
Fordítása:
Alacsony kis lány vagyok,
Zsuzsikának hívnak,
Elnevetem magam, he-he,
Adjanak nekem diót!
A gyerekek, miután elmondták a verseket, bementek a házba, megmondták ki kinek a gyereke. Kaptak almát, diót, aszalt gyümölcsöt, alácsot. Még pénzt is kaptak.
Karácsonyi énekeket is énekeltek, ezek közül néhány éneket ma is ismernek az idősebbek.
Narodil sa Kristus Pan,
Veselme se, z ruže
Kvet vykvytel nam radujme se.
Krisztusunk ma született,
Zengedezzünk, a bimbóból rózsa lett
Örvendezzünk.
Egy másik ismert ének:
Casradosti.veselosti
svetu nastal nyni.
Neb Boh vie venny v mestečku.
Betléme v jeslickach na slame,
lezi malé pacholatko na zime.
Fordítása:
Vigasságnak, boldogságnak idejéhez érünk.
Ma született a szeretett Isten minékünk.
Jászolban lel helyet, és szalmán didereg
Betlehemben a kicsi gyerek.
A szlovák ünnepek, természetesen a helyi körülményeknek megfelelően, némi változáson mentek kereszrtül, ami számottevően nem befolyásolta a hagyományaikat. A jelentős ünnepeik:
Tavaszi ünnepek
Gergely napja(Gregor)
A régi Gregorián naptár szerint az első tavaszi nap,március 12.Ezen a napon a tanítókat köszöntötték a gyerekek. A szülők egy tányérra mákot ( mak) és tojást (vajce) vagy babot (pasuľa) tettek és rá tojásokat, s ezt küldték a tanítónak A gazdagabbak tyúkot, kolbászt, szalonnát, tejfelt, túrót is küldtek. Ezen a napon nem volt tanulás, meséltek, játszottak. A tanító a legjobb tanulókkal vitette haza az ajándékokat. Érdekes,hogy ez a szokás a felvidéki magyaroknál is honos volt, az Ipoly mentén.
Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepe. (Zvest Marie)
Ez a szokás a magyar katolikusoktól lett átvéve. Az egyház tanítása szerint Jézus fogantatásának nap-ja, március 25. Ilyenkor szokták oltani a gyümölcsfákat, ezen a napon az élet könnyebben sarjad, tartja a hiedelem.
Fekete vasárnap (Smrtne nedele)
Ez két héttel húsvét előtt van Jézus megfeszítésének előjele. Ez a nap, kevésbbé volt elterjedt, mint a felvidéki szlovákoknál, mint az u.n. kismenyecskejárás, a tél temetése, a tavaszvaras szokása.
Virágvasárnap (Kvetna nedeľa)
Az egyházi magyarázat, hogy Jézus előtt szórták az utat virágokkal, lombokkal. Az volt a népi szokás,hogy ezen a napon kellett vetni a nyári virágmagvakat,mint például a violát (fialka),szegfűt (klince) Sok éves tapasztalat alapján jöttek rá,hogy ilyenkor a legjobb az időjárás,a talaj a virágmagok vetésére.
Nagyhét (veľky tižden)
Ez a hét a megtisztulás hete. Ekkor mindenki a háza tájékát hozta rendbe. A házat kimeszelték, az udvart rendbe tették,takarítottak,mostak.
Nagypéntek (veľky piatok) volt a nagyhét legjelentősebb napja. Ezen a napon bőjtöt tartottak az első csillag feljöttéig. A böjt abban különbözött másoktól, hogy nem az egész család bőjtölt, hanem valaki az egész család nevében. Nem ettek húsfélét, zsíros ételeket sem ehettek. Megvajazott száraz tésztát (haluske) és pattogatott kukoricát ettek (pukana kukuric). Szárított gyümölcsöket is ettek, amit a meleg nyári, ill.őszi napokon készítettek el, széles kosarakban összevágott gyümölcsszeletek aszalodtak a napon. Ezt a magyarok bagolytüdőnek nevezték. Éjfélkor megnézték a csillagokat. Ha sok csillag volt az égen, akkor sok görögdinnye lesz (gerege). Ha, kevés csillag látszott, a dinnyetermés rossznak ígérkezett. A szlovák savanyított dinnye messze földön híres volt. Az 1 kg nagyságú dinnyéket sós, ecetes, timsós, szőlő és meggylevelet is tartalmazó lében savanyították. Például, a töltöttkáposzta készítésénél is szőlőleveleket használtak savanyításra is, meg abba is töltöttek. A dinnyéket egy hordóba tették, és az elkészített páclével felöntötték. A fogyasztás kb.egy hónap mulva történt.
Nagypénteken az asszonyok nem végezhettek nagy munkát, nem mostak, nem sütöttek, de a sütéshez való anyagokat a gyerekek készíthették, pl.dió törése, mák törése. Este, vagy kora délután mézbe mártott dióbelet ettek. E napon a férfiak sem dolgozhattak kint határban, csak otthon a ház körül. Napfelkeltéig a ház apraja-nagyja megfürdött, még az állatokat is lemosták.
A lovakat, teheneket, disznókat. A mosdás után a lányoknak a fűzfák alatt kellett megfésülködniök, hogy jól menjenek férjhez. A házat jól körbe kellett seperni,hogy ne legyenek békák (zaba).és a tanya vagy ház körül többször is körbe szaladtak,hogy elriasszák a vakondokokat (krtica) Nagypénteken szokták a disznókat is ivartalanítani.
Húsvét (vel'kánoc)
Az ünnep első napján mindenki a templomba ment. A háború előtt mindenki a szlovák nyelvű Istentiszteletet kereste fel, 1945 után volt magyar nyelvű és volt szlovák nyelvű Istentisztelet is (féltízkor volt a magyar, féltizenegykor, a szlovák nyelvű. Este, nagy bál volt a szövetkezeti nagykocsmában. A bálból a lányos anyák, éjfél körül már siettek haza, mert másnap, locsolkodás volt, s a locsolók már kora hajnalban, ahogy világosodott, elindultak. Ez a locsolás is a megtisztulást jelentette, mert előbb nem kölnivel, hanem kútvízzel locsoltak. Kicsalták a lányt a kúthoz, és a frissen felhúzott vízzel öntötték le. Ez sok esetben meghüléshez vezetett, nem egyszer komoly betegség lett a vége. Később a kútvizet csak jelképesen használták, lassan felváltotta a kölnivíz. A locsolóknak verset is kellett mondaniuk, majd a locsolót hellyel kínálták, és főtt kolbásszal, sonkával, tojással, kaláccsal, itallal kínálták A kisebb gyerekek piros tojást is kaptak, ill. pénzt. A komoly udvarló, vagy vőlegényjelölt egy szál jácintot is kapott a lánytól.
Április elseje (prvy april)
Ez a nap a tréfálkozás napja volt. Ilyenkor azokat tréfálták meg, akik nem tudtak szlovákul. Vagy a béresgyereket,vagy valaki jóismerőst,aki nem sértődött meg a tréfán.Egyik ilyen tréfa volt a "tu spi" mag. A gyereket össze-vissza küldözgették ezért a magért, s amikor már jól kifutotta magát, megmondták neki mit jelent magyarul (itt alszik).
Ezen aztán jót nevettek, még a béres is. Ilyen, és ehhez hasonló tréfákat eszeltek ki, amiken aztán jókat nevettek.
Szent György nap (Juraj)
Április 24-e a kukoricavetés ideje. Az volt a sok éves tapasztalatban, hogy, ha ezen a napon vetik a kukoricát, akkor jó termés lesz, s ettől kezdve jóidő lesz Ez a szokás megmaradt a későbbiekben is úgy, hogy ilyenkor teszik a szabad földbe a paprika palántákat. Ilyenkor már olyan jó az idő, hogy az özvegyasszony ekéje is kimegy már szántani, szlovákul: Vdovycyn pluh taide tavo orat'. A Szent György napján fogott vakond lábát levágták, megszárították és eltették. Ez jó orvosság volt kelés ellen.
A keléseket ezzel a vakondlábbal gyorsan háromszor kellett keresztben megsimogatnai, lehetőleg napfelkelte előtt, hogy elmuljon. György napkor hajtották ki a legelőre az állatokat is, s egészen Márton napig voltak kint. A komenciós cselédek György és Mihály napkor cserélhettek gazdát.
Május egy (prvy maj)
Május elsején a legények kora reggel májusfát állítottak fel annak a lánynak a házához,vagy a háza elé,akinek udvaroltak.
Aki kapta ezt a feldíszített fát, annak nem volt szabad tudni, hogy ki állította. A bokrétás, felszalagozott fán kendők, és étel,ital is volt.
A magyaroknál is volt ilyen szokás, a májusfát körültáncolták. Ez a szokás úgy módosult, hogy májusfát állítottak fel az épülő házaknál, amikor a falakat felhúzták. (Ez ma is szokás) Tótkomlósi szlovák falverő brigád járta a környéket,s ők mindig ezt a májusfát készítették el.
Zsófia napja (Sofia, Zofka) május 15.
Ez a szokás nem olyan régi a medgyesi szlovákoknál, hiszen ezen a napon szokták a kendert és a lent elvetni,s ezek az ipari növények később honosodtak meg Medgyesegyházán,mert csak a búza,kukorica volt először honos növény .(Az Ottlaka határán lévő un.Rókató volt kenderáztató hely. Ide jártak ki az iskolások kirándulni még 1970-ben is. A vízben csibor és csíkbogarak voltak)
Orbán napja (Urbán) május 25.
Ez az utolsó fagyosszent,Szervác,Pongrác és Bonifác után. A késői fagy sok kárt tehet a termésben,a gyümölcsösben. Ilyenkor a gyümölcsfák alatt füstölni szoktak, hogy a fagy ne tegyen kárt.
Áldozócsütörtök (Stupenia)
Pünkösd előtt van 10 nappal, ez az ünnep a katolikus magyarok ünnepe volt. Az egyház tanítása szerint ez a nap volt Jézus mennybemenetelének napja. A szlovák hiedelmek szerint ezen a napon nem volt szabad mosni, és általában dolgozni sem.
Pünkösd (Turice)
Az egyház ünnepe volt. Délelőtt, mindenki a templomba ment, este általában pünkösdi bál szokott lenni, ahol megválasztották a pünkösdi királyt és királylányt, vagyis a legszebb párt. Ezen a napon szokták a pásztorok kapni a sugárpénzt, az állatok legeltetéséért. A sugár nem más, mint az ostor végén lévő lószőrből sodort kétágú fonadék. Ennek a használatáért, a kopásáért kapták a sugárpénzt, mint tiszteletdíjat, jelképes összeget. Pünkösd napján szedték a gyógynövényeket is.
Nyári ünnepek
A nyári ünnepek köréhez szinte csak az időjárással kapcsolatos hiedelmek, szokások tartoznak.
Medárd (Medard) junius 8.
A hiedelem azt mondja erről a napról,ha "Medárd napján, ha esik,40 napig fog esni az eső " Ez nem csak a magyaroknál volt érvényben,a szlovákoknál is :Na Medarda az dal pada,za s tricať dni bude padať. Versben is szól a rigmus. Medárd napján, hogy ha esik,40 napig mindig esik.
Péter Pál napja (Petra,Pavla) junius 29.
Ezen a napon szakad meg a búza gyökere, szlovákul: žitku korene potrhaju. Az a hiedelem, hogy Péter-Pál napkor a búza gyökere elszakad a földtől, a búza tovább nem nő, csak a mag fejlődik, kezd beindulni az érés. Az aratást lehet megkezdeni.
Vid napja (Vyd) június 15.
A hiedelem szerint, ha Vid napján esik az eső, vékony lesz az árpa,kevés a búza.Szlovákul ez igy hangzik:Na Vyda az pada daz,tak je jačmen tenki,malo Žita.
Jakab és Anna napja (Jakob i Anča) július 25-26
Ez is az időjárás jóslásával kapcsolatos hiedelem, ha szél van Jakab napon a keresztek alá f ú j,f elborítja azokat,akkor másnap Anna napján esik az eső. Szlovákul Jakob hliada Anču po kržy, Anča ho namorí (Jakab keresi Annát a keresztek alatt,Anna bevizezi őt)
Lőrinc nap (Laurinecz) augusztus 10.
Lőrinc nap a dinnyeszezon végét jelenti. Lőrinc megfogja a dinnyét, szlovákul:Laurinecz podchiti dine.
István király napja (Den Štefana kraľa) augusztus 20.
Ez a nap egyházi és állami ünnep is volt A szlovák nyelvben "Prvy uhorsky kraľ bol Štefan " (Az első magyar király volt István.Uhorsky az akkori Magyarországot jelentette,a mai Magyarország neve Maďarsko) Ez a nap az alkotmány napja volt,az új kenyér ünnepe,István koronázásának napja,s ekkor adtak hálát a kenyérgabona betakarításának.
Őszi ünnepek
Az őszi ünnepekek köréhez is csak az időjárás jóslásával kapcsolatos hiedelmek, illetve a gazdasági év befejezésével kapcsolatos hiedelmek tartoznak.
Mihály napja (Michala) szeptember 29.
Ezen a napon kezdték meg a kukoricatörést.E nap hajnalán volt ajánlatos szedni a "klokoč"-ot.Ez a hólyagfának a magja (Staphyea pinnata) kerek,fényes,sötétbarna színű.Varázserőt tulajdonítottak neki A magokat egy kis vászonzsacskóba tették, a zsacskót a nyakukba akasztották,vagy a magokat bevarrták a ruhájukba. A hiedelem szerintm a magok hordása szerencsét jelent. A lányok azért hordták, hogy jól menjenek férjhez. Ha valaki jó vásárokat tudott csinálni, ha a piacon mindent el tudott adni, arra azt mondták, ennek is van klokocs magja, s ez hozza neki a szerencsét. Szlovákul mondva: Aj tato má klokoc, má sťastia. Ilyen fa Medgyesen Gyucháéknak volt, a magot Nagyváradról szerezték be.
Mihály napkor volt a búcsú is, mert Szent Mihályról nevezték el a rom.kat.egyházat.
Mindszent napja (Vsech svatych) november 1.
Ez a szokás szinte mindenütt érvényben van, eredete a keltákig vezethető vissza. Ezen a napon a rokonok kimennek a temetőbe, rendbe teszik a sírokat, virágokkal díszítenek. A katolikusoktól átvették a gyertyagyújtást a megholtak tiszteletére. A régi sírokon csak szlovák nyelvűek a feliratok, többnyire gót betűkkel, majd áttértek a latin betűs írásra, ma már magyarul vannak kiírva a szövegek.
Márton napja (Marci) november 11.
Ezen a napon hajtották be a legelőről az állatokat, ez a nap volt a gazdasági év befejezésének a napja. A Márton napján levágott liba mellcsontjából tudták megjósolni, hogy milyen hideg lesz a tél.Ha a csont fehér volt,ahkkor só hó,kemény tél ígérkezett.E naptól kezdve a gazdák nem mentek ki a földjükre.
Katalin napja (Katalina) november 25.
Az a mondás járja, ha Katalin napkor a kacsa sárban totyog, karácsonykor a jégen lesz.Szlovákul igy hangzik e mondás: Az, na Katalina kačka na blate,na Kracune na liade.Ennek van magyar megfelelője is:Ha Katalin tocsog,Karácsony kopog.
András naphoz (Ondrej) nem fűződik esemény, mint más vidékeken a szlovákoknál. Talán azért, mert ez a nap nem volt annyira fontos, mint az előtte lévő és utána következő napok, mint a Luca nap és a Karácsony.
Téli ünnepek
A téli ünnepek hiedelmei, szokásai egyik legfontosabb részét képezik a hagyományoknak.
Luca napja (Luca) december 13.
Ez a nap az év legbabonásabb napja. Igen sok babonás szokás és hiedelem tartozik ehhez a naphoz. Ezen a napon készült a Luca széke. Ennek a széknek karácsonyig kellett elkészülnie. Mikor kész lett, karácsony szent estéjén kivitték a keresztútra, ott ráültek,és meglátták a boszorkányokat. Így tudták meg ki a boszorkány a faluban, kitől kell tartani. Luca napjától karácsonyig terjedő napokból lehetett megállapítani azt, hogy milyen lesz a következő évben az időjárás.
Luca napján nem volt szabad varrni, hogy a tyúkok fenekét be ne varrják,mert akkor nem fognak tojni Az asszonyoknak egész nap ülniük kellett,és vagy tollat fosztottak,vagy rongyokat hasogattak csíkokra rongy-pokrócnak,hogy a tyúkok is jól üljenek, és jól tojjanak. Nem szerettek pénzt kiadni ezen a napon, kölcsönt sem volt szabad adni, mert akkor kiadják a szerencséjüket is. Meg is haragudtak arra, ha ezen a napon kért kölcsönt. Ilyenkor a női vendéget nem látták szívesen, csak a férfi vendéget.
Luca napján este a gyerekek (a fiúk és a legények) a következő jókívánságokkal járták az ismerősöket, rokonokat:
Doniesol som vam ocieľku,
žebi sa vam hrnce meske na hubyle,
Krave dobre telüe. svine dobre prasyle
Sliepke dobre niesle.
Keľko máte na mure tanierou,
Teľko vasej djoki frajerou,
Keľko mate rucnike strapcov,
Teľko vašej djoki pytacov,
Keľko mate v lese kolov,
Teľko vašim synom volov.
Fordítás:
Acélt hoztam maguknak,
Hogy a fazekaik, táljaik ne törjenek,
Tehenek jól éljenek, disznók jól fialjanak,
A tyúkjaik jól tojjanak.
Ahány tányérjuk van a falon,
Annyi szeretője legyen a lányuknak,
Ahány rojt van a kendőjükön,
Annyi kérője legyen a lányuknak,
Ahány léc van a kerítésükben,
Annyi ökre legyen a fiuknak.
Ezeknek a jókívánságoknak tréfásabb, csúfolódóbb formája is van:
Keľko mate na vysne pychl'acov,
Teľko vašej djoki pitačov!
Fordítása:
Ahány tüske van a meggyfán,
Annyi kérője legyen a lányuknak!
(a meggyfán tudniillik nincs tüske)
Eleinte a legények vittek magukkal acéldarabot is,később már ez elmaradt,csak a verseket mondták A versmondás,köszöntő végén kaptak diót,almát,a kisebbek pénzt A nagyobb legények természetesen ahhoz a lányhoz mentek,akinek udvaroltak. Ezeket a vicces, pajzánkodó kívánságokat lányoknak nem volt szabad mondani. Ezek a tréfás mondókák a termékenységre, szaporodásra szólítottak fel. Ha valamelyik lány megpróbálta volna ezt a köszöntést, elzavarták volna, hogy neked nincs acélod, mit akarsz?
Szlovákul: Ty ne maš ocielku!
A szlovákoknál az egész Luca napot a termékenység ünnepének lehet nevezni. A jókívánságok is erre utalnak,s ezen a napon kellett piszkavassal a cselédeknek megpiszkálni a tyúkokat,hogy jobban tojjanak..Ezért tépték a tollat is,hasították a rongyot.
Karácsony (Kračum) december 24-25-26.
A szent este volt a család legnagyobb ünnepe. Ezen az estén megterítették az asztalt az ünnepi vacsorához. Az egész család az asztal körül ült, vacsora közben senkinek sem volt szabad felállnia, mert ha ugrál, akkor a kotlók is ugrálni fognak.
Minden ételt egyszerre hoztak az asztalhoz, hogy bőségesen éljenek. Az első falatot mindenből az asztalra tették, a kis Jézus számára.
A vacsora káposztaleves volt, főtt kolbásszal, kolbász, hurka, diós, mákos, túróstekercs. Szlovákul: orechovnika, makovnika, tvarohovnika, jablko (alma) oreche (dió).
Vacsora előtt megettek egy gerezd fokhagymát (cesnok) hogy erősek és egészségesek legyenek.
Vacsora előtt és után imádkoztak, énekeltek.
Leszedték az edényeket az asztalról, de a csontokat, morzsákat, dióhéjat csak reggel szedték össze.
Ezeket kiszárították, egy zacskóba helyezték, mert ennek varázsereje volt (kracunie omrvynke)
Ezeknek a karácsonyi morzsáknak nagy varázserőt tulajdonítottak. Ha, például a tehén tőgye begyulladt, akkor ezekkel a morzsákkal kellett kilenc piros csutkán dörzsölni, ill. gőzölni. (Érdekes itt megjegyezni, hogy a kilences szám és a piros szín a cigány hiedelmekben is szerepel.)
Ha a kisgyerek feje ótvaros volt, karácsonyi dió héján kellett gőzölni.
Ha a gazdasszony nem tudott szép kenyereket sütni, akkor a teknőt, a szakajtót kellett befüstölni ezekkel a morzsákkal.
Karácsonyeste diót is ettek. Akinek rossz dió jutott, az a hiedelem szerint, meghal még abban az évben, vagy nagyon beteg lesz.
S amikor az almát kettévágták, elvágta a magját is, az is azt jelentette, hogy hamarosan meghal az illető.
Olyan szokás is volt, hogy a nagyanya annyi szeletre vágta az almát, ahányan voltak az asztalnál karácsonyeste.
Ha, valaki eltévelyedik, ne felejtse el kivel ült az asztalnál karácsonykor, és akkor vissza fog térni a helyes útra.(vagyis visszatér a családjához) (Természetesen nem mindenki hitt ezekben a babonákban, hiszen ha valaki nem halt meg, akkor már nem volt igaz a mondás.)
Luca napjától a szemetet nem volt szabad kihordani a házból, egészen a karácsonyi szentestéig, amikor az első csillag fel nem jön. Addig az ágy alá, vagy valamelyik sarokba seperték össze, hogy ne hordják ki a szerencséjüket. Éjfélkor megnézték a csillagokat.
Ha sok csillag volt az égen, sok búzakereszt, sok gabonatermés lesz.(Egy búzakereszt 18 kévéből állt.)
Az is szokás volt, hogy szenteste egy edényben az asztal alá gabonakeveréket tettek.
Altalában szakajtóban. A keverékben búza, árpa, kukorica stb. keverék volt és ráolvastak:
Keľko kuto, teľko zrnko,
Keľko zrnko.teľko vajko,
Keľko vajko, teľko kurko!
Fordítása:
Ahány sarok, annyi mag legyen,
Ahány mag, annyi tojás legyen,
Ahány tojás, annyi csirke legyen!
Egy régi gerendás házban sok sarok volt valamikor. Aztán ebből a gabonakeverékből etették január 6-ig, vízkeresztig a tyúkokat, hogy jól tojjanak. Néhány helyen ezt a keveréket az abroncsba (obruc) szórták, hogy az állatok között összetartás legyen.
Karácsonyeste a gyerekek bejárták a rokonokat, ismerősöket, a tanítókat, szomszédokat, énekeltek és verset mondtak. Néhány ilyen vers és ének:
Tento krásny svjatok,
Co že nam vam ja dať
Takým ze sa darom ?
Vam dnes preukjazať
Ach veď ja nič nimam
Len srdiečko moja.
Ato vam vynšujem,
Dneska toto dvoje ,
Žite zdravý sťasni
Ďakujte časnosti
A majte som na
Vždy najviac radosti.
Fordítás:
Ezen a szép ünnepen,
Mit adhatok maguknak
Ajándékba?
Maguknak ma megmutatom,
Hogy semmim sincsen,
Csak a kis szívem.
Ezért kívánom maguknak,
Ma mind e kettőt,
Éljenek egészségben, szerencsében,
Köszönjék idejében,
És legyen bennem
Mindig örömük.
Az ajándékot aztán versben is kérték:
Ja som malá nizka,
Tak ma zovu Zuzka,
Zasmejem sa eche-che
Dajte ze mi oreche !
Fordítása:
Alacsony kis lány vagyok,
Zsuzsikának hívnak,
Elnevetem magam, he-he,
Adjanak nekem diót!
A gyerekek, miután elmondták a verseket, bementek a házba, megmondták ki kinek a gyereke. Kaptak almát, diót, aszalt gyümölcsöt, alácsot. Még pénzt is kaptak.
Karácsonyi énekeket is énekeltek, ezek közül néhány éneket ma is ismernek az idősebbek.
Narodil sa Kristus Pan,
Veselme se, z ruže
Kvet vykvytel nam radujme se.
Krisztusunk ma született,
Zengedezzünk, a bimbóból rózsa lett
Örvendezzünk.
Egy másik ismert ének:
Casradosti.veselosti
svetu nastal nyni.
Neb Boh vie venny v mestečku.
Betléme v jeslickach na slame,
lezi malé pacholatko na zime.
Fordítása:
Vigasságnak, boldogságnak idejéhez érünk.
Ma született a szeretett Isten minékünk.
Jászolban lel helyet, és szalmán didereg
Betlehemben a kicsi gyerek.
